egy idegen országban új életet kezdeni.
Persze, esetemben nem feltétlenül beszélhetünk újrakezdésről, csupán egy új fejezetről a kis történetemben. De ha hiszitek, ha nem, bármilyen célból is hagyjátok ott az addigi életeteket, egy új helyen újrakezdeni nagyon nehéz. Most főképp a lelki dolgokra gondolok. Persze, említhetem a nyelvi nehézségeket, vagy a kapcsolatteremtés bonyodalmait, de ezeket most hagyjuk.
Arra gondolok, hogy mennyire nehéz otthagyni egy életet, amit tökéletesnek gondolsz. Amikor azt érzed, jó helyen vagy, jó időben, jó, sőt tökéletes emberekkel. Budapesten az elmúlt néhány hónapban pontosan ezt éreztem, sőt tudtam, hogy minden annyira fantasztikus, hogy ennél jobb már nem is lehetne. És mindezt otthagytam. És bár tudom, hogy itt, Passauban is érezhetek majd így, ahhoz viszonylag sok időnek kell eltelnie.
De tulajdonképpen azt gondolom, itt nem leszek annyira boldog, mint Pesten voltam. Nem a barátok vagy a család hiánya a baj, ők tudom, hogy itt vannak “velem”, még ha 530 kilométer választ is el tőlük. De Ő nagyon hiányzik, és Őt egy barát, egy új ismerős, egy skype-randi nem tudja pótolni. És az Ő hiánya az, ami nagyon megnehezíti a dolgokat. És bár minden nap beszélünk, és tudom, hogy Neki is hiányzom, és megvár, és szeret, de az, hogy nincs velem nap mint nap, nagyon megnehezíti a dolgokat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: